játék

Dominika játszani hívott:

A játékszabályok:

mondjunk el magunkról 6 NEM túl lényeges dolgot, amit kedvelünk
említsük meg linkkel aki játékra hívott minket
válasszunk 6 blogolós társat, akinek továbbadjuk a játékot

Tehát a 6 dolog magamról:

-szeretek takarítani
-napozni
-jókat beszélgetni
-régi holmikat látni, tapintani
-szóban vizsgázni
-álmaimat lejegyezni

És a hat társam:

Helen,Polly,Vera,Nina,Ayla,Timici

Elkészült a kép, egy kedves tanárnőmnek szánom...:)

Már majdnem készen vagyok ezzel a kis képpel. Ajándékba lesz.:)

Elkészült a fehér színű kesztyű párja is.
A lányom fogja viselni...
Újabb terv fogalmazódott meg bennem, amíg kötöttem.
Ilyen fazonú kesztyű, csak a csavart minta helyett valamilyen csipke mintával díszítve.

" Nagyon fontos rájönnöm arra, mik az én vágyaim. ...Egy egész életet le lehet úgy élni, hogy mások vágyait teljesítem. ... Teljesen láthatatlanná fogok válni... Egyszer kell, hogy valaki megszégyenítsen azért, mert őszintén megmondtam, mire vágyom, és talán soha többé nem fogom megmondani." ( FELDMÁR ANDRÁS)

Legkissebb lányom falát díszíti.

A következő tervem ....
Ez egy nagy lélegzetű alkotás lesz, a kötés elkészülte után szeretnék hozzáfogni.:)

Egy hangulat a konyhánk sarkából....

A szépség egy olyan hatalmas ellentét, amely lehet nyomasztó és felszabadító egyaránt. Bármelyikről is legyen szó, az ideálok és korlátok elkerülhetetlenek, és állandóan hatással vannak ránk a mindennapi életben.
	Lauren Greenfield

Helennél láttam egy ilyen kesztyűt zöldbe, rögtön meg tetszett, s meg is kötöttem magamnak. Most a lányomnak kötök ilyet, csak feketébe.

Egy régi viharvert kalapot átfestettem, majd virágokkal és gyönggyel díszítettem fel.

Szederboros ( aki olvasta -e könyvet) hangulatot igyekeztem visszaadni. Egy régi lapos üvegbe, levendulát és étolajat tettem. Egy boros üveg dugójával lezártam az egészet.

Karácsony táján készültek, azóta se vettem le őket....
Fejük hungarocel golyóból van, testül selyemből, nyakukra szalagot kötöttem az lett a karjuk.
A koszorú vadszőlő indáiból készült, borostyánnal körbetekerve.

Az emberi pszichikum nem struktúra, hanem halmazat. Méghozzá többféle személyiség, pontosabban személyiséglehetőség együttlétezése egymás mellett. Egyik domináns, a többi lappang. Az élethelyzetek radikális változásaira nem a személyiség struktúrája és mechanizmusai változnak meg, hanem egy másik személyiséglehetőség lép előtérbe.

/ Popper Péter /

"Amikor valaki bejön a szobámba, kezet fogunk és bemutatkozunk, ha csak a nevét tudom az illetőnek, akkor minden alkalommal, amikor a nevén szólítom, én úgy képzelem, hogy hívom. Mintha azt mondanám, hogy na gyere, gyere... Az ember nem mutatja meg önmagát úgy egyből, de ha azt mondom, hogy szeretettel várlak, türelmesen várlak, semmit nem fogok tenni ellened, nem foglak bántani, ártalmatlan vagyok, akkor az illető lassan megérkezik. De ha tizenöt percen belül egy címkét teszek rá, mondjuk azt, hogy depressziós vagy mániás vagy hisztérikus, mindegy, hogy mi a címke, abban a pillanatban tulajdonképpen az történik, hogy az illető tudja, hogy én őt már nem látom, ő már nem érdekel, ő már nincs meghívva, hogy megjelenjen előttem."

( Feldmár András )